1. |
Ellenem
01:50
|
|||
|
Miért kérdezel olyasmit amire magad is tudod a választ?
Tudod engem átversz, de kettőnk közül csak nekem ad otthont a káosz.
Fekete a bőröd és fekete a lelked, mégis látszik minden tetted.
Ha terelni próbálsz hát elmondom neked is, amit csak úgy tudtam meg, hogy füleltem folyton és figyelek a szóra nem pedig kiköpöm.
Az utcán eldobod visszajön, mert lenyeled a többi szarral amit beléd tömnek és ezt nem is sajnálom tőled.
Veled voltam te mégsem velem,
aki ellenem volt most ellened.
Velem lennél én mégsem veled
aki ellenem volt...most ellened
|
||||
2. |
Tükör
03:47
|
|||
|
Félj, mert ez új lesz neked.
Aki kér, az csak kihasznál.
Ne remélj, mert csalódni fogsz.
Akiben hittem hitetlen lett.
Ez a kép, ami eltorzít.
Nem az ész, hanem egy rögeszme.
Ez az a dal meg az, hogy
sosem lesz jobb, ami ébren tart minden ejjel.
A tükörbe nézel és engem látsz mert ugye nincs már tükör, ami igazat mutat.
A kis hibákból is nagyot csinálunk mert nem találjuk magunkban az utat, ami elvisz innen, csak a pénz és a drogok vagy a szürke tömegben elvegyülve fogok újra magamba nézni pedig nem vagyok más:
Csak kibaszott fáradt.
Mert lefáraszt hogy érzek,
hisz csak azt érzem ha fáj.
Mindig ébren álmodok,
mert este nem is alszom már.
Mert este nem is alszom már...
Tele van a fejem mégis üresek a lapok ezek elevenen nyúznak szét.
A sebem ami hegesedik kitakar és nem is esik, lekerül a szemről a héj.
Fekete a nevem és a világ amit él, de te mégis velem tartasz mert hiszed hogy ha együtt éljük át, ez az a pokol amit együtt is élünk túl, hát...
Megfigyeltem, aki sokra viszi mindig keveset hoz belőle.
Csak a szája a keze ami elárulja, meg a sápadt szürke bőre.
Mert lefáraszt hogy érzek,
hisz csak azt érzem ha fáj.
Mindig ébren álmodok,
mert este nem is alszom már.
Mert este nem is alszom már...
Eltűntem, de itt vagyok:
Meztelen védtelen.
Mondd hogy nem tetszik, hogy nem te vagy.
A türelmem végtelen.
“Az emberi faj egy betegség. A bolygó rákosodása.
Az ember egy ragály és mi vagyunk a gyógyszer.”
(Mátrix)
|
||||
3. |
Semmiből Semmivé
03:12
|
|||
|
Izzadt testtel ébredek, mégis fázom hogyha fekszem.
Ketten a fejemben vitatkoznak, én meg kiszorultam belőle.
Egyik az álom, másik a valóság
és amit kérdeznék úgyis baromság,
de ha te közbeszólsz én meg csak folytatom, úgysem érti majd egyikőnk se,
hogy az amit most érted teszek (amit értünk teszek), csak a segged próbálom óvni,
hogy ne kelljen együtt, közös erővel, a romokból újra mégis kijutni.
Fakó arccal, meggyötörve, egymás karjában jeget ölelve, ami szájról olvad és én egyedül az értelemmel nem értek egyet most sem.
Mindig a rossz utat kell választanom...
Majd együtt válunk semmivé.
Hogyha letakarom magam és csak beszélek, vajon akkor is észrevennél engem?
Ha a hangom torz, de a szavak ugyanazok, hogyha kívül szép de belül romlott is vagyok?
Ha csak egyszer élünk, de folyton félünk,
Hogyha egymásnak háttal és nem beszélünk.
Vajon akkor is hinnél bennünk, ha azt mondom hazudtam, de nem arról, aki vagyok, hanem arról aki lehetnék:
Aki sehonnan jött és a semminek élt.
Aki azt hiszi ügyes pedig semmihez sem ért,
jót akarva, de rosszabbat remélt
Tényleg...
Mindig a rossz utat kell választanom…
Engem már az sem érdekel, ha nem éljük túl ezt az estét.
Engem már az sem érdekel, ha nem élünk túl már semmit.
Aki azt hiszi ismer nem is mer már szólni,
ó istenem mi a fasz van velem?
|
||||
4. |
Pillangó
02:52
|
|||
|
Unom hogy élsz, unom hogy élek,
és unom, hogy minden álmomtól félek.
Unom hogy élsz, unom hogy élek,
de ha csak a test marad hova lesz a lélek?
Még még még mert semmi nem elég,
amit elfelejtesz úgyis utolér.
Veled érkeztem de nélküled is jó,
én már megszoktam ha hallgatsz
Térkép nélkül is eligazodom, mégha nem is könnyű benned,
de van mit enned. Én a helyedben nem sírnék a rosszról amit fel sem ismersz...
Fel sem ismersz, pedig én vagyok a hang, mi a fejedben szól folyton.
Mert unom hogy élsz, unom hogy élek,
és unom, hogy minden álmomtól félek.
Unom hogy élsz, unom hogy élek,
de ha csak a test marad hova lesz a lélek?
Ha csak ketten lennénk ébren
és az egész világ aludna,
vajon feláldoznánk értük, amit érünk vagy vesszen minden kárba?
Vajon hinnél még mesékben?
Mert az könnyebb mint tisztán látni...
Vajon természetünknél fogva gyilkonánk azt ami kell de másé?
És én úgy unom de tényleg,
hogy tőled kell most függnöm.
Szabad lennék végre de a fejemben, ott az igazi börtön.
Fel sem ismersz pedig én vagyok a hang mi a fejedben szól folyton.
Ketten ébren és az egész világ üres mégse vagyok otthon.
Mert unom hogy élsz, unom hogy élek,
és unom, hogy minden álmomtól félek.
Unom hogy élsz, unom hogy élek,
de ha csak a test marad hova lesz a lélek?
...lesz a lélek?
...lesz a lélek?
...lesz a lélek?
|
||||
5. |
Úgysem Értenéd
04:08
|
|||
|
Én elengednélek…
Mégsem értem azt ami most vár.
Mert ha egyet lépek az is vissza lesz.
Látom te is itt vagy aki a sírba tesz,
meg az az öltönyös srác is azt hiszi belém lát,
Nem isten vagyok tudod aki megbocsát.
Egész éjjel,
Minden éjjel,
Megfogadtam,
Félve adtam,
Mindenünket
Feláldozva,
Elfeledkezve, mert nem gonosz vagyok csak őszinte, inkább erény mint sem átok.
Sokszor utálom magam de hidd el nem haragszom rátok.
És elmondanám, de nem hagyod, pedig rávezettelek volna,
mert magamnak írok mégis neked szólna:
Kit érdekel már az, hogy nem így kéne, hogy régen minden jobb volt?
Kit érdekel és mégis ki mondja meg, hogy mit várjak magamtól?
Kit érdekel hogy meg vagy győződve és amúgy is jobban tudod?
Kit érdekel már ez a kurva élet vagy a tény hogy nem éled mégis unod?
Jól vagyok, nem bánok semmit, csak azt hogy meg se próbáltuk elhinni.
Gyerekként egy képzelt világban sosem akartunk igazán elveszni.
Most itt vagyunk, megtehetnénk, mégsem olyan könnyű ez őszintén.
Csak egy szomorú embert látsz aki merne de mindig fél, tudod...
Ha megbántanak ne aggódj, úgysem látszik hogyha vérzik.
Imádkoztam is párszor, néha szégyellem ha kérdik.
És elfelejteném tényleg, mégis ez tett engem azzá,
aki hamis emlékekből vált most igazzá.
Kit érdekel már az, hogy nem így kéne, hogy régen minden jobb volt?
Kit érdekel és mégis ki mondja meg, hogy mit várjak magamtól?
Kit érdekel hogy meg vagy győződve és amúgy is jobban tudod?
Kit érdekel már ez a kurva élet vagy a tény hogy nem éled mégis unod?
Leírtam már százszor, mégsem éreztem hogy könnyebb lenne,
Gödröt ástam egy otthonnak és mégis könnyebb benne.
Úgysem értenéd
|
||||
6. |
Nulla Vagy
03:50
|
|||
|
Láss, ne csak nézzél.
Szép szóból vigaszt reméltél...
Most Kérj, ne csak követelj,
azt hitted csak egy álomba léptél hát ébredj fel!
Figyelj, sokszor örülhetsz mégsem leszel tőle boldog,
hiszen minden nap végignézed, hogy másnak úgyis jobb.
Hiába látszik még, hogy a mosolyt is csak rúzzsal rajzolták,
túl sokszor elhitették hogy vannak még csodák.
Mert együtt nézzük végig azt, sokadszorra már,
hogy minden megint szétesik és újra összeáll.
Sokan vagyunk mégis egyedül érzem magam, néha betakar a bánat ha nem is vagy fáradt.
Kiteszed a lelked és én visszaraknám, de beragad és két szék között a földre hull az a mi lehetnél, mégis nulla vagy te pedig nem érted miért vagyok hulla és amikor a nap végét csak átvészelni tudom leesik miért vagy ellenem.
Mert együtt nézzük végig azt, sokadszorra már,
hogy minden megint szétesik és újra összeáll.
|
||||
7. |
Ellened (outro)
02:08
|
|||
FEKETEPÉTER Budapest, Hungary
If you like FEKETEPÉTER, you may also like:
Chasing Ghosts
by Stabbing Westward
The industrial rock heavyweights return with their first album in over 20 years, produced by John Fryer (Nine Inch Nails, Cocteau Twins).
go to album
The Bees Knees: A Compilation For Dan
by Various
The proceeds of this extensive compilation of punk and rock go towards the healthcare costs of beloved musician Dan Wild-Beesley.
go to album
On “WYW,” Converge’s Jacob Bannon embraces the lush, spacey, and beautiful.
go to album
The Chicago multi-instrumentalist sharpens bold, funky hooks into urgent sociopolitical commentary.
go to album
Get groovy with the new one from Orions Belte, an album bursting with lithe basslines and hooky melodies.
go to album
Driving yet melancholic post-punk from Pale Blue Eyes recalls the glory days of '80s UK indie.
go to album
The Nightmare Gosifur pt 3
by Adrian Sood
In Adrian Snood’s songs, soulful vocals and slow-moving alt-pop swirl together to create something distinctly moving.
go to album
